Natália nővér az Oltáriszentség előtt térdelt. 1944-et írtak akkor. Miközben ott térdelt, a felhőben megjelent a Szűzanya, mint királynő. Kimondhatatlan szomorúsággal nézett végig az országon. Szótlan maradt és továbbment. Amilyen mértékben távolodott, olyan mértékben  nyomult előre az ellenség. A nővér megrettenve, az egész ország nevében kiáltotta utána: ...

A Szűzanyának tett országfelajánlás nem magyar kiváltság, más népeknél is szokás, hogy az ország királynőjének ismerjék el Máriát. A magyar nép különösen is kedves a Szűzanya számára. Magyarország az egyetlen olyan ország, melyre saját tulajdonaként tekint. Szent István 1038. augusztus 15-én országát és koronáját egyenesen örökségbe adta a Nagyboldogasszonynak. Közismert, hogy a Szűz Máriának tett országfelajánlást többször is megismételték az évszázadok során, arról azonban kevesebben tudnak, hogy 1686 óta Szent József is hazánk oltalmazója.

Egykori mesterem, Marosfalvi Antal szombathelyi festőművész-restaurátor alábbi olajképe a "Zarándoklat a cédrusokhoz Libanonban" című közismert Csontváry-mű parafrázisa sajátos olvasatban. Csontváry Kosztka Tivadar nagy motívumát idézi, melyet a patikusból géniusszá váló festő a közel-kelet felé indulva olyannyira keresett.

Az óév utolsó napján történt. A Balaton déli partján vonatoztam. Gyanús férfi ült le a közelemben. Egy óra elteltével vettem észre hogy illetlenül viselkedik. Azonnal átmentem egy másik kocsiba, mire ő is felugrott a helyéről, s az ellenkező irányba indulva gyorsan leszállt a következő állomáson. A vonat már jó ideje robogott tovább, nekem azonban a másik kocsiban sem szűnt meg a rossz érzésem, holott láttam, a férfi eltűnt a siófoki aluljáróban.