Rólam

Imrik Zsófia festő-restaurátor művész vagyok.
Diplomámat a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szereztem 2014-ben. 

Tanulmányaim:
2000-2004: Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely, rajz-történelem 
2005-2008: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, vizuális-nevelőtanár
2008-2014: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, festő-restaurátor művész

A szakma iránti érdeklődésem rajztanár-szakos főiskolai éveim alatt bontakozott ki. Marosfalvi Antal, a Szombathelyi Képtár egykori restaurátora mellett nyerhettem először betekintést a "festményorvoslás" világába. Azonnal otthon éreztem magam a szombathelyi műhelyben, ahol mindig béke, nyugalom és rend uralkodott. Hálás szívvel gondolok vissza az ott töltött évekre, melyek hivatásom első lépcsőfokát jelentették. Idős mesterem embersége, alázata, precizitása példaértékűvé vált számomra.

A restaurálás egyaránt igényel természettudományos ismereteket és művészi színvonalú festéstechnikai tudást. Ezeket az ismereteket a Magyar Képzőművészeti Egyetemen oktató tanáraimtól sajátítottam el. Mestereim voltak: Görbe Katalin, Forrai Kornélia, Menráth Péter, Bóna István. A szakma elsődleges feladata a konzerválás, a műtárgyak anyagában való megőrzése, a romlási folyamatok lassítása, ezt követően pedig az esztétikai helyreállítás, a képek vizuális élményének visszaállítása.

Minden egyes kép restaurálása egyedi kihívás. Örömteli pillanat, mikor egy megsötétedett lakkréteg alól a vegyszeres feltárás közben előbukkan az élénk, világos festékréteg, s a gyakran romos állapotban átvett, hányattatásokat megélt festmény visszanyerheti korábbi megjelenését. A több évtizedes, évszázados szennyeződések, átfestések eltávolítása, a képek konzerválása felelősségteljes munka, nem csak a műtárgy, de a restaurátor egészsége szempontjából is. Az egészségkárosító vegyszerek használata megfelelő védőfelszerelések (elszívóberendezés, légzésvédő maszk, vegyszerálló kesztyű) hiányában nem ajánlott, sőt kifejezetten veszélyes.

Különösen megtisztelő érzés hozzányúlni régmúlt korok műtárgyaihoz. A szakmai tudáson kívül alapkövetelmény a restaurátori etika betartása. A munka folyamán csak a legszükségesebb lépéseket szabad elvégezni a tárgyon, tiszteletben tartva az eredetiségét. Egy festmény művészi kiegészítése, a hiányhelyek retusálása önfegyelmet igényel, az egyéni alkotói ambíciók háttérbe szorításával jár, hiszen minden egyes alkotás egy ember személyiségének egyedi, különleges kivetülése.