Átlátható Ószövetség III. - József és testvérei barokk kori festményeken

A szövevényes Ószövetséget barokk festményekkel szeretném átláthatóbbá tenni. Eddig Ábrahám, Izsák és Jákob történetét dolgoztam fel, most pedig József történetét mutatom be 42 művész 56 alkotásával illusztrálva. A képek azt beszélik el, miként igazolódtak be Jákob fiának, Józsefnek álmai, miután testvérei meg akarták ölni, s miként formálta Isten a jellemét, hogy Egyiptom kormányzójává emelkedve megmenthesse a választott népet a pusztulástól. 

Jákob népes családjával Kánaán földjén telepedett le. Tizenkét fia közül Józsefet szerette a legjobban, akit négy felesége közül a számára legkedvesebb, Ráchel hozott világra. Ráchel akkor halt meg, mikor második gyermekének, Benjaminnak adott életet.

Giambattino Cignaroli (18. sz.) festményének 19. századi másolatán Ráchelt siratják hozzátartozói. Ágya mellett a kétségbeesett Jákob áll, a földön pedig a kis József zokog zöld öltözetben.

Jákob ettől kezdve megkülönböztetett szeretettel szerette fiát, Józsefet. Testvérei, akik Jákob többi feleségétől születtek, féltékenykedni kezdtek, s meggyűlölték érte. Miután atyjuk egyujjas köntöst készíttetett számára, a fiú valóban éreztetni kezdte felsőbbrendűségét. Tizenhét esztendős korában látott álmai csak méginkább elmélyítették az irigységet testvéreiben.

Ottavio Vannini (17. sz.) festményén a fiatal József így oktatja 11 fivérét:  „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” (Ter 38,6-9)  

Más alkalommal így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” (Ter 38,9)

Rembrandt (1633) azt a pillanatot ábrázolta, mikor József testvérei jelenlétében atyjának is elbeszélte álmát. Atyja erre megfeddte és azt mondta neki: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” ( Ter 38,10) 

       

József testvérei juhokat legeltettek. Egyszer bátyjai után küldte őt apja, hogy hírt hozzon róluk és a nyájakról. Dotainban találta meg őket. Már messziről felismerték Józsefet, s megölését fontolgatták. Egyedül Ruben nem kívánta halálát, ezért javaslatára inkább csak elvették egyujjas köntösét, és egy üres ciszternába dobták, ahogy az látható Bartolomé Esteban Murillo (1670) és Claes Cornelisz Moeyaert (1625) képén.

    

Mikor egy Egyiptomba tartó izmaelita karaván haladt el mellettük, Ruben tudta nélkül, Júda tanácsára úgy döntöttek, eladják testvérüket 20 ezüstért. Antonio del Castillo y Saavedra (1660)Peeter Sion (17. sz.) és Giovanni Maria Bottalla (1636-1642) képein Józsefet kihúzzák az üres ciszternából, Jan Wildens (17. sz.) képén meg is kötik az egyezséget, Francesco Maffei (1657-58) és Damiano Mascagni (1602) festményén pedig leszámolják az izmaeliták a 20 ezüstöt. 

     

     

     

József köntösét egy levágott kecskebak vérébe mártották, s mintha útközben találták volna, ezt küldték haza apjuknak. Jan Victors (1649, 1651-53), Diego Velázquez (1630) és Giovanni Andrea de Ferrari (ca.1640) is azt a pillanatot festette meg, mikor Jákob meglátta, és felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” (Ter 38,33) Sokáig siratta és gyászolta, holott fia életben maradt. 

    

     

Mielőtt József története tovább folytatódna, a Szentírás ezen a ponton Júda és Támár történetére is kitér. Júda, a leggonoszabb testvér, aki képes lett volna megölni Józsefet, miután visszahozta atyjának öccse véres köntösét, elköltözött testvéreitől, és megnősült. A kánaánita Sua lányát vette feleségül, aki három fiút szült neki, név szerint Ert, Onant és Selát. Isten azonban megbüntette korábbi gonoszságáért, és elvette elsőszülött fia életét. Er egy özvegyet hagyott maga után, Támárt, akit Júda másodszülött fiának Onannak adott feleségül. Onan sógori kötelezettsége lett volna, hogy utódot támasszon meghalt bátyjának. De mivel "magját a földre ontotta", Isten az ő életét is elvette. A harmadik fiútestvér, Sela még túl fiatal volt a házassághoz, így atyja, Júda hazaküldte menyét atyja házába. Mire Sela megérett a házasságra, Júda már nem törődött vele, hogy Támárról gondoskodjon, s hozzáadja fiához. Időközben ő is megözvegyült. A gyászidő is letelt már mikor Támár megtudta, hogy apósa a környékükön tartózkodik. Őmaga is levetette özvegyi ruháját és fátyollal takarta el az arcát, úgy várakozott Enajim bejáratánál, ahol apósa elhaladt.  Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” Küldök egy kecskebakot a nyájból” – felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” „Milyen zálogot adjak?” – kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. (Ter 38, 16-19) Ezt a jelenetet Arent de Gelder többször is megfestette (17. sz., 1667, 1681), de pl. Ferdinand Bol (1684) és Rembrandt Iskolájának egyik tanítványa (1650-1660) is témájául választotta. Júda ígérete szerint el is küldte a kecskebakot, de addigra Támár újból felvette gyászruháját s elment. Mikor három hónappal később Júdának jelentették, hogy menye félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett, így szólt: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” (Ter 38, 24) Ekkor Támár elküldte neki a zálogba kapott tárgyakat, hogy bebizonyosodjon, apósától fogantak ikrei. Júda ekkor így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?”  (Ter 38, 27) Ezután őmaga vette nőül menyét, akitől Perec és Szeráh született. Mikor Szeráh a szülés közben előrenyújtotta kis kezét, a bába vörös fonalat kötött rá, hogy megjelölje az elsőszülöttet. Ő azonban mégis visszahúzta kezét, s testvére után látott napvilágot. 

    

    

    

József története ezután a kitérő után folytatódik. Miután testvérei eladták az ismaelitáknak, Egyiptomba került. Az egyiptomi fáraó testőrségének parancsnoka, Putifár vásárolta meg háza szolgálójává. Miután Putifár észrevette, hogy Józsefnek minden sikerül, amibe belefog, házának intézőjévé tette, s egész vagyonát rábízta. Ettől kezdve az Úr áldása volt az egyiptomi házon, s Putifár minden tulajdonán. Mégis kellemetlenség érte egyszer a szép külsejű Józsefet.  Mikor egy napon a ház népe nem tartózkodott otthon, s ő ura házába jött dolgait intézni, Putifár felesége megragadta ruháját és megpróbálta elcsábítani. Józsefben azonban volt annyi tartás, hogy ellenálljon neki, s ne vétkezzék háza ura és az Isten törvénye ellen.

A barokk korban előszeretettel ábrázoltak drámai és szenvedélyes jeleneteket, így nem csoda, hogy József történetéből Putifár feleségének csábítását örökítették meg a legtöbbször. Guido Reni (1630,1631) és Leonello Spada (17. sz.) képein az asszonyt még öltözetben látjuk, Bartolome Esteban Perez Murillo (1640-45), Battistello Caracciolo (17. sz.) és Orazio Gentileschi (1626-30) képein már fedetlen mellekkel tűnik fel, míg Guercino (1649), Giovanni Lanfranco (1615)Jean-Baptiste Nattier (1711), és Murillo (1660-as évek) másik képén, de Carlo Cignani (17. sz.) képein is szemérmetlenül ledéren mutatkozik Putifár felesége. A fiatal Józsefet többnyire kisfiús küllemmel ábrázolják, ez alól kivételt képez Murillo 1640-45-ben készült festménye, ahol József jóküllemű, érett férfiként ismerhető fel, és Battistello Caracciolo képe, ahol József nem túl vonzó arca látható. A menekülő József Carlo Cignani képein azonban kifejezetten nevetségesnek hat, amint az asszony ölelésében kapálózik.

     

     

    

     

     

   

A visszautasított asszony ezután összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” (Ter 39,14-15) Mikor férje hazajött, neki is bepanaszolta Józsefet, bizonyítékul pedig felmutatta ruháját. Ez a jelenet látható Rembrandt (1655) és Noel Halle (18. sz.) képén is. Putifár haragra gerjedt, és börtönbe vetette intézőjét, József azonban a börtönben is sikert sikerre halmozott, mert vele volt az Úr kegyelme. A börtönfelügyelő pedig rábízta az összes foglyot.

     

Nemsokára Egyiptom királyának két tisztségviselője, főpohárnoka és fősütőmestere is börtönbe került, szolgálatukkal Józsefet bízta meg a testőrség parancsnoka. Egyik éjjel mindkettőjük különös jelentőségű álmot látott, de nem tudták megfejteni maguktól.

"József ezt mondta: „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!” A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: „Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. József azt felelte, hogy ez a jelentése: „A három vessző három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.” A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból.” József feleletül így szólt: „A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad.” "(40,8-19) 

Crijn Hendricksz Volmarijn (ca.1631-37), Benjamin Gerritsz. Cuyp (ca.1630-52), Antonio Zanchi (17. sz.) és Claude Vignon (1623) festményén is az álomfejtés pillanata látható.

    

        

Ahogy József megjövendölte Isten kegyelméből, úgy teljesedtek be az álmok. A fáraó a főpohárnokot visszahelyezte tisztségébe, a fősütőmestert pedig felakasztotta. A főpohárnok azonban elfeledkezett Józsefről. Két év múlva emlékezett csak meg róla, mikor a fáraó is álmot látott, és senki sem tudta megfejteni. A főpohárnok elbeszélésére a fáraó hívatta Józsefet, s kérte tőle, hogy fejtse meg álmait. A velencei iskola egyik mesterének (18. sz.) képén József a fáraó színe előtt áll. A főpohárnok Józsefre mutat, József pedig az ég felé emeli kezét, s így szól:  „Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt.” (Ter 41,16)

A fáraó bizalommal fordult Józsefhez, álmait el is beszélte neki:  „Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni.” 

József így válaszolt a fáraónak: „A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségből, mert az nagyon nyomasztó lesz. Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt.” (Ter 41,17-36)

A fáraó elcsodálkozott József Istentől kapott bölcsességén, majd háza élére állította és egész Egyiptom földje fölé rendelte kormányzóul. Jacopo Amignoni (18. sz.) és Giovanni Battista Tiepolo (1733-35) festményén kitünteti és átadja neki gyűrűjét. József diadala Hilaire Pader (1657) ábrázolásában látható a toulousi székesegyházban.

    

      

József ekkor 30 éves volt. Az oni papnak, Poti-Ferásznak lányát, Asznátot vette feleségül, akitől két gyermeke is született. Az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert – úgymond – „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát.” A másodikat Efraimnak nevezte, mivel – úgymond – „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.” (Ter 41,51-52) József mindeközben bejárta Egyiptomot, s az első hét esztendőben behordatta a városokba a körülötte fekvő földek termését.  Felhalmozta a gabonát  mire jött a hét ínséges esztendő. Mindenki Józsefhez jött aztán gabonát vásárolni, mivel az egész világon éhínség uralkodott. 

Kánaán földjén sem volt mit enni, ezért Jákob is Egyiptomba küldte fiait, József tíz testvérét gabonát vásárolni. Egyedül a legkisebbet, Benjamint tartotta maga mellett. Amikor a testvérek József elé járultak, földig hajoltak előtte, de nem ismerték fel. József azonban megismerte őket, és visszaemlékezett álmára. Nem fedte fel kilétét, sőt keményen meggyanúsította őket, hogy kémkedni jöttek Egyiptom földjére. 

Azok ezt válaszolták: „Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él.” József ezt felelte: „Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. Ha nem – a fáraó életére! –, akkor kémek vagytok.” (Ter 42,13-17) 

Három nap fogság után újból megvádolta őket, s megismételte, mi módon igazolhatnák állításukat. Most már csak egyikőjüket akarta fogságban tartani, míg a többieket hazaküldte a gabonával. A testvérek így szóltak maguk között:

„Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás.” Ruben így szólt hozzájuk: „Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért.” Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.(Ter 42,21-24)

Testvérei zsákjába nem csak gabonát tetetett, hanem pénzt is. Mikor aztán később megtalálták, kétségbe estek. Atyjuk, Jákob is kétségbe esett, s így szólt otthon hozzájuk: „Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek.” (Ter 42,37) „A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond.” (Ter 42,38)

Mikor a gabonát mind fölélték, atyjuk újból Egyiptomba küldte őket vásárolni. Ők azonban nem indultak öccsük, Benjamin nélkül, hiszen az egyiptomi férfi szeme elé sem mertek kerülni. Atyjuk végül belegyezett, de a föld legjobb termékeiből küldött velük ajándékot, és a zsákjaikban hazahozott pénz visszaszolgáltatására is felszólította őket.

Mikor József megtudta, hogy Benjamint is magukkal hozták testvérei, házába vezettette őket. Azok féltek, hogy a náluk maradt pénz miatt kerülnek fogságba, de az intéző megnyugtatta őket, hogy mikor legutóbb vásároltak, átvette tőlük a pénzt, nincs tartozásuk. Mikor József elé járultak, meghajoltak előtte, ő pedig mélyen megrendült mikor meglátta öccsét, Benjamint.  Egy időre elsietett, hogy kisírja magát. Arent de Gelder (1685) képén szobájában látható elérzékenyülve.  Miután visszatért közéjük, vendégül látta őket. Külön asztalnál étkezett meg velük, mert még nem akarta felfedni magát, az egyiptomiak ugyanis irtóztak tőle, hogy együtt egyenek a héberekkel.

A gabonavásárlás után a testvérek hazaindultak, József pedig titokban zsákjukba tetette pénzüket, és még egy ezüstpoharat is. Úközben jártak már, mikor József gondnoka utólérte őket, és számonkérte tőlük Ura ezüstpoharának eltűnését. Azok védekezni próbáltak, de mikor átkutatták zsákjaikat, nem csak a gabonáért kifizetett pénzüket találták meg zsákjaikban, az ezüstpohár is előkerült. Claes Moeyaert (1627) festményének középpontjában a kis Benjamin áll, fejét fogja rémülten. Az ezüstpohár az ő zsákjában volt elrejtve. Megrettenve tértek vissza József elé. Franz Anton Maulbertsch (18. sz.) képén az ítélkező József látható, aki előtt félelmükben térdreborultak tetvérei. A lépcső alján a kis Benjamin eseng a földön fekve, miközben József szolgái felfedik a zsákok tartalmát. József büntetést szabott ki rájuk, s azt kérte, hogy akinél megtalálták poharát, az szolgája legyen, s Egyiptomban maradjon. Júda ekkor elmesélte, Atyjuknak tett ígéretét, miszerint egész életén át ő viseli Benjaminért a felelősséget, ha nem viszi haza, ezért azt kérte Józseftől, hadd maradjon inkább ő, hiszen Atyjuk belehalna, ha elvesztené ismét legkedvesebb fiát.  Arent de Gelder képein (1680-85) Júda József előtt térdel, s a serleg lopásáért járó büntetést próbálja magára vállalni. 

     

    

Ekkor József kiküldte az egyiptomiakat, hangosan sírt, és felfedte magát előttük: „József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied. Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!” Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele. (Ter 45,4-15)

Giovanni Battista Gaulli (17. sz.) festményén József kitárt karokkal fordul Benjamin felé, Gerbrand van den Eeckhout (1657) festményén pedig már egymást ölelik. A fivérek még magukhoz sem tértek a csodálkozástól, bűnbánattól és örömtől. 

    

A fáraó is értesült József öröméről, és Egyiptom földjének legjavát ajánlotta fel számukra, ha Jákob egész nemzetsége áttelepül. József bőségben, ajándékokkal megrakva engedte őket haza. Atyjuk azonban hidegen fogadta őket, mert nem hitt nekik. Később mégis megenyhült, mert elbeszélésükre remény ébredt szívében. Izrael felkiáltott: „Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok.” (Ter 45,28)

Jákob egész nemzetségével útrakelt. Útközben áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének, aki egy éjjeli látomásban így szólt hozzá: „Jákob, Jákob!” Ő felelt: „Itt vagyok!” Azt mondta: „Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!” (Ter 46,2-4)  

Hetvenet tett ki azok száma, akik Egyiptomba érkeztek állataikkal, minden vagyonukkal Kánaánból. Jan de Bray (17. sz.) festményén látható, miként köszöntötte József rég nem látott atyját Gósenben. A nyakába borult, és sokáig sírt. „Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz.” (Ter 46,30) - mondta Jákob. József ezután a fáraó elé járult testvéreivel, majd bemutatta atyját is. Francois Boucher (ca.1723-26) képén az agg Jákobot fogadja a fáraó. Engedélyével József Egyiptom legjobb részén, Ramszesz vidékén telepítette le családját, s kenyérrel is ellátta őket mind.

     

Jákob még 17 évig élt Egyiptomban, de megeskette fiát, Józsefet, hogy atyái földjén, Kánaánban temetteti majd el. Mikor eljött az idő, József atyja betegágyához járult két fiával, Manasszével és Efraimmal, hogy áldását kérje rájuk.

Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.” (Ter 48,17-22) 

Rembrandt (1656), Jan Victors (ca,1650), Mattia Preti (17. sz.) és Januarius Zick (1760-as évek) festményei is felidézik a fontos ószövetségi jelenetet, Jákob áldását.

     

         

Ezután Jákob összehívta fiait, mindegyiknak a tudtára adta, mi vár rájuk a távoli időkben, s eszerint adta mindegyikre a megfelelő áldást. Ez Izrael tizenkét törzse: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun, József, Benjamin, Dán, Naftali, Gád, Áser.

Mikor meghalt, József ráborult, csókolta és siratta. 70 napos gyász után a bebalzsamozott Jákobot kérésének megfelelően Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangban temették el, ahol  Ábrahám és felesége Sára, Izsák és Rebekka, valamint Lea is nyugodott. 

József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: „Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?” Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: „Atyád halála előtt meghagyta nekünk, hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét.” József sírt az üzenet hallatára. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: „Nézd, szolgáid vagyunk.” De József így beszélt hozzájuk: „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József 110 esztendős lett. József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. József meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért.” Azután megeskette Izrael fiait: „Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!” József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték. (Ter 50,15-26)

 

2018. február - április

Szerző: 

Imrik Zsófia