A civilizáció bölcsője - A politeizmustól a monoteizmusig - Kultúrtörténeti vázlat

A "zarándoklat" a 2011-es angol ismeretterjesztő fimsorozat (East to West) állomásain halad végig, olyan megállókat és mérföldköveket érintve, mint Göbekli Tepe, Catal Höyük, Sha'ar Hagolan, Mari, Hattusas, Babilon, Milétosz, Nemrut-hegy, Ahet-Aton, Jeruzsálem, Epheszosz, Petra, Palmyra, Mekka, Damaszkusz, Fusztat (Kairó), Cordoba. 

GÖBEKLI TEPE: A mai Törökországban található Göbekli Tepe (Pocakos hegy) ezidáig a legkorábbról ismert emberalkotta építmény helyszíne, kultikus központ, mely az észak-levantei neolitikus közösségek vallásos tevékenységeinek központja lehetett, rituális halotti szertartások színtere, a túlvilággal való kapcsolatteremtés első bizonyítéka. 12.000 évvel ezelőtt vadászó, gyűjtögető őseink már fejlett művészi kifejezőeszközökkel éltek, mérnöki és mesterségbeli tudással rendelkeztek, életükben pedig központi jelentőséggel bírt a halál és a temetés, így az elmúlás és a természeti jelenségek megértése céljából saját hiedelemrendszerük bontakozott ki. A monumentális építmények szabad ég alatti udvarokon állhattak, lekerekített kőfalak gyűrűjében T-alakú kőpillérek vették körbe a középső két oszlopot. Az oszlopokat geometrikus motívumok és állatok ábrázolásai díszítik, de egy fej nélküli emberalakot is felfedeztek 2006-ban. 

       (Bal alsó kép: Göbekli Tepe. Fotó: Vincent J. Musi/ National Geographic Stock)

 

CATAL HÖYÜK: Ugyancsak Törökországban tárták fel a legkorábbról ismert őskori falvat, Catal Höyüköt (James Mellaart, 1961-63). A 10.000 évvel ezelőtt letelepedett életmódot folytató emberek vallásosságának bizonyítéka az a szokás, hogy halottaikat bal oldalukra fektetve, zsugorított testhelyzetben, magzati pózban, fejüket a szoba közepe felé fordítva, személyes tárgyaikkal körülvéve temették el saját vályogtéglából épített apró házaikban, gyakran 60 cm mélységben a lakótér padlója alatt. A lelőhely feltárt része valószínűleg egy szentélykörzethez tartozott, vagy pedig különleges lakóházak lehettek fantasztikus falfestményekkel, plasztikus fali díszítményekkel.  A falra tapasztott női mellek domborműveiben és a feltárt női szobrocskákban anyaistennőket és születésistennőket vélnek felfedezni, míg a bikakoponyákat és a szarvakkal ellátott padokat férfiistenségekkel hozzák kapcsolatba.

                  2. kép: Ülő nő szobra (a feje rekonstrukció), Anatóliai Civilizációk Múzeuma, Ankara, Törökország (fotó: Nevit Dilmen, CC BY-SA 3.0), 5. kép: Ashley Lingle konzervátor munka közben, forrás: https://scotthaddow.wordpress.com/2013/07/26/catalhoyuk-week-5-making-se.... kép: Fej nélküli csontváz Çatalhöyükben (Fotó: Lori D. Hager), forrás:https://scotthaddow.wordpress.com/2012/08/24/catalhoyuk-2012-skull-retri...7. kép: Neolitikus falfestmény a 80-as számú épületben, Çatalhöyük (fotó: Çatalhöyük, CC: BY-NC-SA 2.0), 8. kép: Bikaszarvak sarokinstalláció a 77-es épületben, Çatalhöyük (fotó: Çatalhöyük, CC: BY-NC-SA 2.0), 10. kép forrása: https://www.reddit.com/r/papertowns/comments/528jkl/the_neolithic_protoc...çatalhöyük_in_southern/

 

 SHA’AR HAGOLAN: A mai Észak-Izraelben találták az őskor legszebb női szobrocskáját, mely kétségbevonhatatlanul a legkorábbról ismert első, természetfeletti jellegzetességekkel ellátott isten ábrázolás. A törzs minden tagja ugyanazokhoz az istenségekhez imádkozott, emiatt alakjukat uniformizálták. Az anyaistennő is egy lehetett a sok közül, akit mindig ugyanúgy ábrázoltak. Ezt bizonyítja a Sha'ar Hagolanban napvilágra került 120 darab istennő szobrocska, melyek egytől egyig hasonló jellegzetességekkel bírnak. Az istenek uniformizált külsejével párhuzamosan alakult ki az egységesített istentiszteletre létrehozott közöségi tér is, a templom.

 

MARI: A templomoknak kitüntetett helye volt a Tigris és az Eufrátesz között 6000 évvel ezelőtt fejlődésnek indult mezopotámiai városokban, így a Szíria területén 1933-ban feltárt Máriban is, ahol az ásatások során egy többezer éves templom maradványaiból imádkozó szobrok kerültek elő. A tehetősebbek saját szobrukat készíttették el, és a sok templom közül abba helyezték, melynek istenétől éppen pártfogást reméltek. A világ első városaiban már nevesített isteneket imádtak, akiket egyéni külsővel, saját szerepkörrel ruháztak fel. Közülük is legnagyobb tiszteletnek a főisten és annak felesége örvendett minden kultúrában. Hogy a vallás milyen fontos szerepet játszott ekkoriban, azt a Máriban feltárt királyi palota értékes levéltára is bizonyítja. Zimri-Lim király  palotájából több mint 20.000 ékírásos agyagtábla került elő. Ugyan még csak egynegyedét publikálták eddig, de az már bizonyos, hogy a vallási szertartásokat, varázslatokat, a halottak lelkeinek megbékítését rendszeresen végezték. Mielőtt akármilyen komoly döntést hoztak volna, jóslatot kértek. A juhok májából történő jóslás nagyon fejlett tudomány volt. Agyagból készült és jóslatmagyarázó feliratokkal ellátott májmodellek Máriból is előkerültek. Az egykori kereskedelmi útvonalon fekvő Mári kör alaprajzú, csatornázott város volt, mely a mezőgazdaság és a kereskedelem révén gazdagodott meg.

    1. kép: A palota trónterme, forrás: http://users.stlcc.edu/mfuller/Mari.html, 2. kép: Mari rekonstrukciós ábrázolása, forrás: http://enenuru.net/visuals/balag/watermark/, 3. kép: Zimri-Lim ékírásos táblája, Louvre, forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Tablet_Zimri-Lim_Louvre_AO20161.jpg

 

HATTUSAS:  Az antik világ egyik legnagyobb birodalmának, a 600 évig virágzó Hettita Birodalomnak királyai is nagyon komolyan vették vallási kötelezettségeiket, sokan közülük papok voltak, mielőtt trónra kerültek volna. Az Anatóliai-hegységben felépült erődített főváros, Hattusas lakói több tucat templommal tisztelegtek az istenek előtt. Főistenük, Hatti, az egek viharistene hitvesével, Arinna istennővel uralta az isteni panteont. Hatti nagytemploma az Alsóvárosban állt, lásd. a középső képen. Kb. 1,5 km-nyire a falakon kívül volt Yazilikaya barlangszentélye, ahol IV. Tudhalijas uralkodása idején istenek és istennők felvonulását faragták a sziklafalba.

    

 

BABILON: Már a neve többistenhitről tanúskodik, Babilon jelentése: az istenek kapuja. A mai Irak területén feltárt Babilon az emberiség egyik első városa volt, a nagy Babilóniai Birodalom fényűzően gazdag fővárosa, mely még a hódító Nagy Sándort (Kr.e. 4. sz.) is rabul ejtette pompájával, mikor bevonult a kék mázas csempékkel borított Istár-kapun, majd pedig a 180 m hosszú felvonulási úton. A kaput a lelőhelyen talált mázas téglákból rekonstruálták, ma a berlini Pergamin Múzeumban látható a felvonulási úttal együtt. A babiloniak legfontosabb istennőjének, Istár istennőnek oroszlánjai díszítették a felvonulási út falait, míg a kapun bikák, valamint kígyó, oroszlán, sas testrészeit ötvöző sárkányok alakjai voltak láthatók. A bikát Adad viharistennel hozzák kapcsolatba, míg a sárkány Marduk szent állata volt.  Az 5000 évvel ezelőtt íródott Gilgames eposz főszereplője, Istár az előképe a görögök legfontosabb istennőjének Afrodítének, mint ahogy az egész mezopotámiai panteon az őse a későbbi görög és római kultúra istenvilágának. 

               1. kép: Babiloni Istar-kapu, 1916, Photograph by Underwood and Underwood, courtesy National Geographic, 2. kép: Istár-kapu, Berlin, Pergamon Múzeum,Fotó: Alfred Molon, 3. kép: forrás: www.digitale-archaeologie.de

 

MILÉTOSZ: A Kr.e. 7-6. században Milétosz volt a kis-ázsiai Iónia legfontosabb városa, mely rendkívül nagy kultúraközvetítő szereppel bírt. Milétosz kapu volt kelet és nyugat között, a keleti hatások, a mezopotámiai kultúra rajta áramlottak keresztül a Perzsa Birodalomból a görög világba. Nagy Sándor, aki a Kr.e. 4. században meghódította Perzsiát és leigázta Babilont, továbbörökítette a keleti tudást nyugatra. Milétoszban jött létre az első filozófiai iskola, ahol egyetlen évszázad alatt három nagy filozófus is tevékenykedett: Thalész, Anaximandrosz és Anaximenész. Tudásuk a babilóniaiak matematikai, csillagászati feljegyzéseit is magába ötvözte, mely 600 év égi jeleinek megfigyeléseire épült. A görögök a mezopotámiai sémát követték, minden természeti jelenséget tiszteltek és megszemélyesítettek. Később a rómaiak a görögöktől vették át isteneik tiszteletét, csak a nevüket változtatták meg. 

     2-3. kép: A milétoszi színház romjai

 

NEMRUT-HEGY: A keleti és a nyugati kultúra találkozását példázza a görög és perzsa ősök leszármazottjának, I. Antiochos kommagénéi királynak Nemrut-hegyen álló, 2000 éves szentélye, mely a mai Törökországban magasodik az ősi Eufrátesz folyó fölé. A szentély görög istenszobrai nyugatra tekintenek, míg a perzsa istenszobrok keleti irányba néznek.

               5. kép: Carl Humann és Otto Puchstein rekonstrukciója a nyugati oldal szobrairól

 

AHET-ATON: Az egyiptomi Ehnaton fáraó volt az első, aki forradalmian új nézetet hozott a vallástörténetben, mikor kísérletet tett a monoteizmus bevezetésére a Kr.e. 14. században. A kiüresedett egyiptomi vallás új istenévé Atont, az egyetlen látható földönkívüli energiaforrást, a napkorongot jelölte ki Ámon-Ré és annak 9 istenből álló kísérete, az enneád helyett. Ehnaton uralkodását még Amenhotep néven kezdte, de vallásreformjával párhuzamosan nevet változtatott. Fővárosában, Ahet-atonban feltárt templomai nem voltak fedett épületek, a Nap sugarai járták be őket. A napkorong dícséretére írt himnuszt  Ehnaton jobboldali legyezőtartójának, Aénak sírjában találták meg a falra vésve. A monoteizmus azonban nem gyökerezett meg ekkor még Egyiptomban, a kultusz már Ehnaton fiának, Tutanhatonnak uralkodása alatt meggyengült, aki vissza is állította a régi rendet, nevét pedig Tutanhamonra változtatta.

          

 

KÁNAÁN: Az egyetlen igaz Isten, Jahve tisztelete kb. 4000 éve a Kánaánban letelepült izraeliták körében kezdett terjedni. A zsidóság ősapja, Ábrahám, akivel Isten szövetséget kötött, az óbabiloni kor idején hagyhatta el Mezopotámiát, hogy arra a földre térjen, melyet Isten megígért neki, de több évszázadba tellett, mire Jahve tiszteletét kizárólagosan elfogadta népe, ellenemondva minden más istenség imádatának. A Kánaánba érkező izraeliták kezdetben ugyanazokat az isteneket dicsőítették, mint a kánaániak, El istent és a feleségeit Aseratot és Baált. Nehezteltek is rájuk a próféták emiatt. Mikor a Sínai-hegyen Mózes parancsba kapta az egyisten dicsőítését, népe még nem tagadta meg a többit. Dicsőítették Jahvét, de mellette a többi pogány istent is tisztelték. Aserátot például Jahve feleségének tartották. Ezt bizonyítják a Tel Hazor-i ásatások is, ahol az izraelita korból többezer női szobrocska, anyaistennő került elő. 

JERUZSÁLEM: Kr.e. 1000 körül Dávid királynak sikerült elfoglalnia az addig bevehetetlen kánaánita erődöt, a Jebust – a későbbi Jeruzsálemet- ahová áttette királyi székhelyét a szent sátorral együtt. Az ókori Izrael vallási központja ettől kezdve Jeruzsálem lett. Az ókori világ legcsodálatosabb épületét, az első jeruzsálemi templomot Dávid fia, Salamon építtette i.e. 950 körül. Az izraeliták úgy tartják, Ábrahámot itt tette próbára Isten, vajon feláldozná-e érte egyetlen fia, Izsák életét. Az ókori világ legszentebb épületét a babilóniak rombolták le 2600 évvel ezelőtt. A fogságba hurcolt izraeliták hitehagyásuk miatt Isten büntetését látták az ellenfélben. Miután hazatértek a babilóni fogságból a templomot újjáépítették (i.e. 516-ra készült el). Ugyan Ézsaiás próféta már a kr.e. 8. században kinyilatkoztatta számukra az egyistenhitet, a babilóni fogság után erősödött meg igazán a hitük, monoteista eszméjüket azonban nem terjesztették tovább más népek körében. 

Miután az újjáépített jeruzsálemi templomot Kr. e. 169-ben IV. Antiokhosz szeleukida uralkodó kifosztotta és megszentségtelenítette – a szentek szentjében Zeusz pogány isten szobrát állította fel – a makkabeusok felvették a harcot az elnyomó néppel szemben, és a zsidóság élére állva megtisztították és felszentelték a templomot. A frigyládának ekkor azonban már nyoma sem volt, Jeruzsálem első lerohanása előtt rejtették el állítólag.

A templom kibővítéséhez Nagy Heródes, Júdea helytartója látott hozzá Kr.e. 19-ben. (Jeruzsálem ekkor már római provincial volt Kr.e. 63 óta.) Túlszárnyalva a salamoni templom méreteit, pompáját, Heródes a Római Birodalom legmonumentálisabb épületét építtette fel. A templom építésének meghirdetése a názáreti Mária foganásának évére tehető Michael Hesemann történész szerint. A gyermek Mária Heródes jeruzsálemi templomában szolgált 12 éves koráig. Élő frigyláda volt ő, aki világra hozta a Megváltót, Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát. Jézus jövendöléseinek megfelelően azonban ezt a templomot is lerombolták a rómaiak Kr.u. 70-ben. A napjainkra megmaradt úgynevezett Siratófal a Heródes által újjáépített második templom külső udvarát határolta nyugatról. 

          1. kép: Salamon temploma, 2-3. kép: A Nagy Heródes által építtetett jeruzsálemi templom makettjei, forrás: http://www.erdekesvilag.hu/kepek/herodes-temploma/, 4. kép: A jeruzsálemi templom jellegzetességei, 5. kép: A jeruzsálemi templom.hegy ma, 6. kép: A jeruzsálemi templom nyugati fala, a siratófal

"A Biblia négy evangéliuma szerint Jézus Galileában töltötte szinte egész életét (Heródes Antipász negyedes fejedelem uralkodása alatt), legfontosabb tevékenységei azonban Jeruzsálemhez kötődtek. A legtöbb keresztény felekezet Isten megtestesült fiaként (incarnatus) tiszteli, aki feltámadt a halálból, miután Jeruzsálemben keresztre feszítették, meghalt és eltemették. A Biblia és a keresztény hagyomány szerint azért jött, hogy megmentse a világot, azaz a bűneiből megváltsa és megszabadítsa az egész emberiséget. A keresztények örömhíre az ő tanításain, és önfeláldozásán alapul: „Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal." (Jn.11:25-26)."

"Tanítványainak köszönhető, köztük Pálnak, hogy Jézus halála után az örömhír terjedni kezdett. Pál apostol vagy Szent Pál (kb. 5[1] – 67. június 29.) a tizenharmadik apostol, a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Zsidó neve Saul volt, míg a nem zsidók közt használta a Pál nevet. A farizeus irányzatot követte, részt vett a korai keresztények üldözésében: jelen volt Jeruzsálemben István vértanú kivégzésénél (ApCsel 7,58). Később a Damaszkuszban lévő keresztények ellen indult, de útközben (a „damaszkuszi úton”) csodás eseményben volt része (ApCsel 9,2-8), és ő is Jézus Krisztus követőjévé vált (ezt nevezzük Pál-fordulásnak)."

"Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. A Törvény vagy Jézus Krisztus? – ez lett életének döntő kérdése. Származásával összhangban áll mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget, de gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfogása tipikus zsidónak mutatja. Így helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözőbb fölfogású és képzettségű emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. A Római Birodalom keleti részében tett három hosszú misszionáriusi útját követően Pál visszatért Jeruzsálembe. Itt őrizetbe vették, majd Rómában bíróság elé állították. Végül Rómához közel, valószínűleg 64-ben kivégezték, de mivel Pál római polgár volt, nem alkalmazhatták a megszokott kegyetlenségeket (pl.: olajban megsütés, keresztre feszítés, megnyúzás, stb.), hanem lefejezték." (forrás: wikipédia)

  Pál apostol missziós útjai. A képek forrása: http://refpedi.hu/újszövetségi-térképek-és-illusztrációk

EPHESZOSZ: A kis-ázsiai ión Epheszosz, mely Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt, azon hét város egyike, melyet megemlítenek a Jelenések könyvében. Ez bizonyítja milyen erős volt itt a helyi keresztény gyülekezet. I. sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött ebben a pogány városban, ahol Apolló és Artemisz tiszteletére emelt templomok álltak, s ahol évente egymillióan gyűltek össze Artemisz ünnepén. Epheszoszt Kis-Ázsia bankjának is nevezték, a kereskedelemből meggazdagodott városban számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere pedig a legmodernebb volt az ókori világban. Pál itt írta meg i. sz. 53-ban első levelét a korintosziakhoz. Tanítványaival együtt itt is térített, majd egy, a színházban kitört zavargások után száműzték őket. Itt élte le élete utolsó tíz évét János evangélista is, az i. sz. 1. század végén 90 és 100 között, és itt írta meg evangéliumát. Sírja fölé a 6. században templomot emeltek.

       1-2. kép: Az epheszoszi Artemisz-templom modellje és maradványa, 3. kép: Celsus könyvtára a római korból

 

PETRA: Az első birodalmat alapító arabok, a nabateusok virágzó fővárosa volt a mai Jordániában található romváros, Petra, mely az arab sivatag peremén, hegyláncok között rejtőzködik, mégis könnyen megközelíthető. Kezdetben halott város épült itt sziklába vájt sírokkal, majd a tömjén kereskedelemből meggazdagodott nabateusok pezsgő metropolisszá fejlesztették tovább. Kelet és nyugat találkozási pontja ez a hely is, melyről az épületek stílusjegyei is tanúskodnak: a görög-római hatásokat a Ptolemaiosz-dinasztiabeli egyiptomi stílussal és a babiloni hatással ötvözték. Nem csoda, hiszen a település az i.e. 5. és az i. sz. 3. század között fontos karaván központtá vált, több kereskedelmi útvonal is keresztezte itt egymást. Fő kereskedelmi cikkük, a tömjénfa gyantája Jemen területéről származott, s elsősorban istentiszteletek alkalmával és halottégetésekkor használták. Sztrabón történelmi feljegyzései szerint a nabateusok otthonaikban házioltárokat emeltek és minden nap tömjén- és italáldozattal hódoltak az arab területek iszlám előtti hitvilágában is megjelenő pogány istenek és istennők előtt. Néhány uralkodójukat is istenné nyilvánították. Hagyományaik szerint a nabateusok szimbolikus formákkal ábrázolták isteneiket: egy kőkocka, vagy absztrakt formájú szikla, amely egy sematikus orr vagy szem formáját utánozta. A római hódítás után, a hellenizáció során isteneik görög-római mintára figuratív formát öltöttek. Diocletianus császár idején a város püspöki székhely lett, a kereszténység kiteljesedett. A régészek feltételezik, hogy a sziklasírok közül néhányat bizonyára templomként használtak már a 4. században.

   

 

PALMYRA: Gazdag arisztokrata és kereskedőréteg lakta a virágzó metropoliszt, a jelenleg Szíria területén fekvő Palmyra városát, mely a világkereskedelem központjává vált, miután Petra kereskedelmi kapcsolatai leépültek. A Tömjénút kereskedelmének ellenőrzését és az új karavánutak feletti felügyeletet egy itt élő arab törzs vette át (130-270 között). A keleti és nyugati hatások itt is sajátos stílussá forrtak össze, az épületek hellensztikus, római stílusjegyei perzsa és mezopotámiai stílusjegyekkel és arabos identitással ötvöződtek. Hadrianus 129-ben meglátogatta a várost, mely annyira elbűvölte, hogy szabad várossá nyilvánította és átnevezte Palmyra Hadrianára. Központi templomegyüttesét Baálnak, az arabok ősi napistenének emelték. Zénobia királynő közel-keleti hódításainak felszámolását követően a várost a rómaiak pusztították el. Palmüra mellé katonai tábort építtettek, amit Diocletianus kibővített. A későbbiekben kisebb város alakult ki, a Bizánci Birodalom időszakában néhány kisebb templom is épült. A kereskedelmi utak már elkerülték a jelentéktelen települést.

         

MEKKA: Egy újabb karavánútra épített városban, Mekkában született Mohamed próféta (570 k.), az iszlám megalapítója, aki a hagyomány szerint Ábrahám egyenesági leszármazottja elsőszülött fián, Izmáelen keresztül. A legenda szerint Gábriel arkangyal egy hegyen jelent meg előtte, hogy átadja neki Isten üzenetét. Mohamed 20 éven keresztül kapta Isten tanításait, ezekből íródott a Korán. Mekka már az iszlám megjelenése (622) előtt zarándokhely volt, de akkor még pogány sokistenhitűek voltak az arabok A sokistenhittel szállt szembe Mohamed, és kezdte el hirdetni az egyistent, Allahot. Vallási rendszerét Medinában építette ki, mely Mekkához hasonlóan szent városa lett az araboknak. Itt alakult ki a vallás jellege, az iszlám, azaz a feltétlen belenyugvás Allah akarata előtt. Mohamed az imádkozás irányát Mekka felé helyezte, élete vége felé tett mekkai zarándoklata óta pedig a világ minden részéről zarándokolnak ide a muszlim hívők, akiknek ha módjuk van rá, életükben legalább egyszer el kell zarándokolniuk a központi szentélyhez, a Kába kőhöz. Mohamed a Korán szigorú tanításaival közös célt fogalmazott meg az arab törzsek között, akik Isten igéjének terjesztése céljából terjeszkedni kezdtek a 7. században.

   

 

DAMASZKUSZ: A világ legrégebb óta folyamatosan lakott kereskedővárosa, Damaszkusz, mely a 7. század elején bizánci uralom alatt állt, a mekkai szállítmányok végpontjaként összekötő kapocs volt a távol-kelet és a nyugati Bizánci Birodalom között. 634-ben muszlim csapatok foglalták el, így a nyugati irányítás alól keleti fennhatóság alá került. A muszlimok még évtizedekig tiszteletben tartották a többségében keresztény városlakók hitét. A piactér közepén álló római tempomot, mely idővel keresztény templomként funkcionált (Keresztelő Szent János-bazilika), 70 év után azonban mecsetté alakították. Az Atlanti-óceántól Kínáig terjedő birodalom központja Damaszkusz lett,  az Omajjád-mecset pedig a későbbi mecsetek prototípusává vált, ahol a mihráb (fülke) jelzi Mekka és az imádság irányát. 

        

 

JERUZSÁLEM: Nem csak a keresztények tartják legszentebb városuknak Jeruzsálemet, de a muzulmánok is három legszentebb városuk között tisztelik Mekka és Medina mellett. A muzulmán hagyomány szerint Gábriel arkangyal Jeruzsálembe hozta éjjeli utazásra Mohamed prófétát, miközben ő társaival imádkozott. Erre a helyre építették a Szikla mecsetet, mely a legrégebbről fennmaradt muzulmán épület. A város 637-ben került arab kézre, de itt is megmaradt a vallási tolerancia. A római uralom idején kitiltott zsidók visszatérhettek, és  a keresztények is szabadon gyakrolhatták hitüket. A Szent Sír templomtól néhány méterre épült fel az Omár kalifáról elnevezett mecset.

 

KAIRÓ (FUSZTAT): Az egyiptomi Kairó a világ legnagyobb arab városa. Miután az arabok 641-ben bevették egész Egyiptomot, a muzulmán arab seregek letelepedtek egy teljesen új városban, Fusztatban. Fusztat a mai Kairó őse, ahol az első épület, egy mecset volt, melyet felépítettek. Kairót ma az ezer minaret városának nevezik, lakossága nagyrészt muzulmán.

      

Az arabok 685-ben hozták létre első birodalmukat, ahol 688-tól egységesített nyelvet vezettek be, az arabot az egész birodalomban.  A Közel-Keleten és Észak-Afrikában is új, teljesen iszlámhívő városok jöttek létre, mint pl. Bagdad, Baszra, Moszul, Kairouan, Fez. A nyugati világ tiszta alaprajzú településeit labirintusszerű utcahálózat váltotta fel az arab városokban.

CORDOBA: Az arab hódítás Hispánia déli részét, a mai Dél-Spanyolországot is elére, ahol Cordobát nevezték ki fővárosuknak. A cordobai mecset a nagy birodalmi mecsetek stílusjegyeit viseli magán, a damaszkuszi Omajád mecsethez és a jeruzsálemi Sziklamecsethez hasonlít. Az arab mestermű olyannyira a helyiek szívéhez nőtt, hogy fél évszázaddal később a mecset közepén építették fel a keresztény katedrálist. A mecset eredeti oszloprengetege még ma is látható.

     

 

Felhasznált irodalom:

Közel-Kelet, a civilizáció bölcsője I-III. (East to West), angol ismeretterjesztő filmsorozat, 2011

Michael Roaf: A mezopotámiai világ atlasza, Helikon, Budapest, 1998

A régészet csodái (szerk.: DR. AEDEEN CREMIN), Athenaeum Kiadó, 2008

 

Szerző: 

Imrik Zsófia